TISZTEK ÉS TŐZSDEÜGYNÖKÖK
Ármin reggelenként korán kelt. Biztos volt benne, hogy abból az emberből, aki későig elhever az ágyában, sohasem lesz semmi.
De korán is feküdt az egészségi állapota miatt. Kora reggel mások az ember lépései. Még a lépcsőház visszhangja is más. A Szerecsen utca csak hét óra felé élénkült meg. Hat órakor, ha végigment rajta Ármin, lépteinek kopogása a túlsó sor falait verte. Este olyan volt a műhely, mint a ledobott, gyűrött ruha. Reggelre pedig a föld mélyéről vett lélegzetet ez a pincehelyiség, s hűs lehelete érte a belépő gazdát.
Ármin el sem ért az irodája üvegfaláig, már nyílt mögötte az ajtó. Magdolna érkezett. Remegő hangon köszönt. A hangjában is gyanakvó félelem volt, ha négyszemközt beszélt férfival.
– Az este nem törülgettem le, azért siettem most.
