A BANK ÉS A PORTÁSA
Iván másnap megjelent az aláírt hitellevéllel a Metal Bankban. Ugyanolyan szótlanul és illemtudóan ült Elekffy gróf várószobájában, ahogy őrá szoktak várakozni a maga birodalmában. Elekffynek előkelő vendége lehetett, mert az ajtóig kísérte. Az ajtóból meglátta az őrnagyot.
– Á, Iván, parancsolj, fáradj be.
Iván felkelt, de abban a pillanatban homlokára emelt szemüveggel tekintélyes külsejű, de rémült, szapora léptű úr rontott be.
– Bocsánat, elnök úr, sürgős, rendkívül sürgős ügy… az őrnagy úr megengedi… egy perc csupán.
– Egy percre! – ismételte Elekffy, és tágra nyitotta az ajtót, mert a sietős ember meglehetősen testes volt.
Elekffy Samu gróf elhelyezkedett nehéz faragott asztala mellett, de vendégét, akit hol igazgató úrnak, hol egyszerűen Sugár úrnak neveze
