ÁRMIN ÉS A HÁROM LÁNY
Ármin már igen tetemes összegeket keresett a Talpfa romlásán, de még eszébe se jutott, hogy fedezze magát. Jó helye volt a szanatóriumban. Fájdalom már nem volt a lábában, és mankóval lépkedni tudott. A gipszpólyát mázsásnak érezte, az igaz, de fontos volt-e egy lépést is tennie? A pénz így is hullott ölébe számlálatlanul. Telefonon intézte üzleti ügyeit. A műhelyben sem volt fennakadás. A lányok szabtak helyette, és Magdolnánál jobban sem anyja, sem húga nem viselhette volna gondját. Magdolnát várta ezen a délutánon is, mert egynémely csemegét kellett hoznia, s keserű pálinkát arra az esetre, ha a török meglátogatja.
Kikönyökölt az ablakon, mert onnan látni lehetett a sárga kavicsos gyalogutat, mely a park kapujától a házig futott. Legnagyobb csodálkozására Klárát
