A JELENSÉG
Máté és Benedek László elhatározták, hogy könyvet írnak arról: miképp kell a marxizmust a sajátos magyar viszonyokra alkalmazni. Egymás között bizonyos szemérmességgel önképzőköri feladatnak nevezték ezt, titokban azonban mindketten vérmes reményeket tápláltak a készülő kézirattal kapcsolatban. Sok izgalom és szorongás között dolgoztak. Mindketten rosszul és keveset aludtak ezekben a hónapokban, nemegyszer azt álmodták, hogy magát a forradalmat csinálják. Máté megnövesztette a szakállát, és sápadtabb volt, mint valaha. Benedek hetek óta nem nézte meg, mekkora lyuk van a cipője talpán, és gyakran reggelenként is átázott, hideg cipőbe lépett bele. Munkamódszerük az volt, hogy az egyes tételek felett heves vitába bocsátkoztak egymással. Ha nem volt köztük ellentét, akkor mesterség
