A BÉKE HÍRE
Ebben a decemberben, melyet a derűlátók már a béke hónapjának kezdtek nevezni, Lupovics Iván Szilvia naphegyi otthonán kívül egy másik lakást is bérelt. Ez sokkal szerényebb volt annál, bár míg hó nem lepte be a környéket, virágok illatozták körül ezt is. Mert az egyszerű szobának egyik ablaka a tabáni temetőre nézett, a másik hosszú, keskeny virágtermő kertre. Főképpen krizantémok nyíltak ebben is, mert azért létesült, hogy a temetőt lássa el virággal.
Iván, aki szerette a hosszú kocsikázást, innen szokott csokrot vinni Szilviának. Minden alkalommal megcsodálta a különféle kúszónövények alá elrejtett kis házat a kert sarkában. Tréfaképp nemegyszer mondta a kertésznek, hogy szívesen lakna abban a hajlékban. Most úgy történt, hogy a véletlen kezére játszotta legalábbis a félem
