AJÁNDÉKCSOMAG
Egy délelőtt az öregasszonyok jelentették Klárának, hogy valamilyen Szilvia nevű előkelő hölgy szeretne beszélni vele. Klára, aki egyébként mostanában csupa félelem volt, összerázkódott ennek a névnek a hallatára. – Mi lesz, ha valami botrányt csap ennyi ember előtt?
Szilvia azonban szelíd volt, és alázatos.
– Ó, maga nagylelkű – mondta, mikor Klára a szobájába vezette. – Olyan levél után, amilyent én írtam, még megengedi, hogy átlépjem a küszöbét? És milyen barátságos kis hely ez. Az a függöny… és a csipketerítők… Lám, akármilyen egyszerű helyet is széppé lehet varázsolni, ha valakiben van varázserő… Magában van, kisasszony, most látom, és nem szégyellem, hogy ilyen ellenfél győzött le.
– Ne mondja ezt, kérem.
– De mondom, maga gyönyörű lány, bár most egy kicsit sápadt
