AZ AVIATIKUS UNOKÁJA
– Halló! Mi ez az őrült zsivaj nálatok?
– Vendégei vannak.
– Kinek?
– Ildikónak.
– Ott vannak a szobában?
– Dehogy, az ő szobájában vannak. A telefon meg a középsőben van, hiszen tudod.
– Nem őrülsz meg?
– De. Képzelheted.
– Tedd be az ajtót, várok.
– Hiszen be van téve.
– Hihetetlen.
– Két magnetofon szól, meg hangszórók is, hogy legyen térhatás. Most ez az őrület, hogy legyen térhatás. És ez a zuhogás hozzá.
– Táncolnak?
– Ugrálnak.
– Nem tudsz nekik parancsolni?
– Tudod, milyen nehéz egy mostoha helyzete. Ha a saját lányom lenne, az más.
– Hát ez mi volt?
– Csengetés.
– No de ez fülsiketítő.
– Tudom. A nagyanyja rettenetesen nagyothallott. Az ő kedvéért csináltatta a férjem valamikor ezt a szirénát.
– Hisz az már rég nem él.
– Nem, de meghagytu
