KERESEM BORBÁLÁT
Dowerben kaptam egy vasúti prospektust, mely a Londonba vezető vonat menetrendjét tartalmazta. Két lapból állt az egész, és a címoldalán kék nyíl futott sínek között, a kikötőtől a fővárosig. Belecsapott a város fekete foltjába, s fehér szikrákat szórt.
Ilyen az én érkezésem. Ilyen tüneményes! – gondoltam a csattogó vonatban. Valójában tüneményes gyorsasággal befutottunk a Viktória pályaudvar kormos burájába, ám a fehér szikrázás elmaradt. Iszonyatos csomagommal lekászálódtam a vonatról, és igyekeztem úgy elhaladni a hordárok mellett, mintha könnyedén viselném. Mert amolyan hetvendolláros utazás volt ez. A földön is kormos por volt és szétszórt papírdarabok, ahol letáboroztam a bőröndömmel, s ráültem gondolkodni.
Volt egy bizonyos kis Borbála. Egy kedves pesti ismerősöm
