HÁROM SZÉP LÁNY APJA
– Jaj, édesapám felszáll az égbe! Anyám, másszunk fel a diófára, kössünk kötelet a lábára, és ne engedjük! Siessünk, gyorsan, gyorsan, mert nem érjük el!
Éppen csak legelső jelei mutatkoztak a derengésnek a kelet felé nyíló ablakon, de a szülők talpon voltak már. Az apán rajta volt a gazdaságtól kapott munkaruha, mely égszínkék lett a rátapadt sok permetlétől és bőrszerűen kemény. Az asszony már kezébe adta a lányok elviselt iskolatáskáját, hogy benne magával vigye reggelijét. A félig nyílt ajtóban mindketten megálltak.
– Miket álmodik ez a bolondos lány!
Erzsi az udvarra kísérte az urát, és megsimogatta rajta a rideg göncöt.
– Menj, Sándorom, mire leérsz a hegyről, megvilágosodik.
Valóban, ahogy nyújtott léptekkel haladt lefelé, a kövek szinte lépésről lépésre t
