Zsuzsi természetesen a családi körben nem érezte jól magát, bármennyire is törekedett erre. Egyre jobban becsülte és csodálta azonban az apját Ha odahaza tartózkodott, mindig körülötte volt, s amit hosszú idő óta nem tett, egy napon ellátogatott hozzá az üzem városi irodájába. Titokban azzal a tervvel ment, hogy részt kér a munkájából, miért ne lehetne segítségére legalább ő egyedül a rozzant családból.
Az igazgató előszobájában a titkárnő helye üres volt. Az ablaknál egy kopott külsejű zsidó férfi állt. Zsuzsi gyerekkorától fogva sokszor látta ezt az embert itt-ott az apja mellett feltűnni, vörös arcával, gyulladásos apró két szemével, mindig háromnaposnak látszó ritka szakállával Ócska, fekete köpenyében gyermekkorának egyik legnagyobb réme volt.
– Ó! Kit látnak szemeim! – ujjongott az
