Újra és újra elolvasta a verset. Egyre szebbnek találta, egyre igazabbnak. Egyre jobban lelkesült érte. Magában az eszme zászlójává szentelte fel. S Barabás, aki sem a paraszt szerkesztővel, sem Borovayval, sem senkivel a kávéházban nem talált lelki közösséget, úgy érezte, evvel a költővel örökre szövetségre lépett.
Margit néhány nap óta gyerekével együtt Gazdagoknál volt. Valami sürgős tavasz előtti munkában segített nekik. Barabás maga főzött teát, s a mellett szőtték a lap szebb jövőjének a tervét, mikor az íróasztalon megszólalt a telefon. Barabás felvette a kagylót.
Mintha álmában hallaná, mintha valami nagy-nagy messzeségből szólna hozzá, felismerte Zsuzsi hangját.
– Jó estét, Barabás – szólt, a hangja félénk, de elszánt volt egyszerre. – Emlékszik-e még rám?
Barabás az egész bes
