Még ezen a délelőttön megérkezett Takács Imre. Hatalmas csizmáival ugyanazon a piros szőnyegen ment végig, amelyen az este Zsuzsi. Nem volt benne semmi düh, mintha valami dicsőség érte volna, azt mondta:
− Hiába, nélkülem nem megy semmi a rendjén. Ha nem vagyok itt, mindjárt baj történik.
Barabás elébe tette a közleményre jött leveleket, de megjegyezte, hogy ez a felháborodás számára teljesen érthetetlen.
− Fiatal vagy még − mondta Takács Imre. – Fejjel mégy a falnak. – Aztán olyan hangsúllyal tette hozzá, ami már egy kész képviselőhöz illett:
– Nagy horderejű dolgok ezek, kérlek. Nem lehet ezeket olyan könnyen kezelni, ahogy ti gondoljátok. Hidd el, én épp úgy szívemen viselek minden újjáépítő szándékot, mint ti, heves fiatalok. De mindennek megvan a helye és a módja. S ha bízol benne
