A háziasszony igazán kedves, alig őszülő, szőke asszonyka volt, de neki természetesen a konyhában kellett tartózkodnia. A lányok a cselédszobában öltözködtek, hogy a lakásban meg ne bolygassák a reggel óta szilárdan álló rendet. A telefonkönyvből előkeresett rokon bevezette Barabást az úri szobába. Szivarral kínálta és Barabás tiltakozás nélkül rágyújtott. Fekete ruhában volt már a főtanácsos, felkészülve az ünnepélyes alkalomra. Fölötte a könyvszekrény tetején bronzból készült Napóleon-szobor, kezében finom mívű szipka egy óriás szivarral. Másik kezét nagy ezüst szivaros dobozon tartotta, melyet a család címere díszített.
Szivarjával felmutatott az ősi kastély képére.
– Látod – mondta –, itt élt az én dédapám, aki nagyanyai részről egy személyben a te ükapád is.
Barabás meghatódottan b
