– Valami olyat szeretnék adni magának – szólt Márta, míg a pír tartott még az arcán –, valami olyat, amit nem adtam soha senkinek. Valamit elmondani szeretnék, amit soha senkinek nem mondanék el.
Kicsit később hozzátette:
– Látja, de szegény az ilyen élet, mint az enyém, amelynek nincsenek titkai.
Odanyúlt a hangulatlámpa tövéhez, a fiókból egy kulccsal lezárt könyvet vett elő.
– Nézze csak, itt a naplóm. Kulccsal zártam le, pedig higgye el, akárki elolvashatná… Tudja mit? Ha akar, olvasson belőle. Ezt még nem ajánlottam fel soha sem senkinek.
Barabás kinyitotta a könyvet. Ami benne volt az valóban kevés volt nagyon. De mesélt Márta, és mesélt ebben a házban minden.
…Élt vagy húszegynéhány évvel ezelőtt egy boldog kultuszminisztériumi tisztviselő. Harminc éves volt akkor, de nem telj
