A nagy zajra előjött Gazdagné legkisebb gyermekével. A kert végéből futott a másik kettő, a nagyobbik egy hatalmas macskát vonszolt a hóna alatt, de úgy, hogy az állat két hátsó lába a földet súrolta. Olyan volt ez a ház, mintha a levegőnek kétszer akkora éltető ereje lenne itt, mint máshol.
Csak jóval később került rá a sor, hogy Margit az almafa alatt álló asztalkára kiteríthette Barabás levelét.
– Különös ember ez − mondta Gazdag, mikor elolvasta a rövidke levelet.
– Bizony különös ember – hagyta rá a felesége. Egy ideig hallgattak, aztán újra az asszony beszélt.
– Hát, ha így cselekedett, bizonyára tudta, miért, és jól cselekedett. Majd egyszer minden kiderül. Addig meg valamit csinálni kell azzal a lakással. Ne álljon ott üresen Isten nevében.
A két nő aztán sokáig tanácskozott.
