Mikor a zsidó eltávozott, s egy ponyvával a vállán utána ment a szolga is, Márta odalépett Barabáshoz, az arcát csókra nyújtotta neki, de úgy, mintha a falaktól menekülne, félne az otromba polcoktól, a homálytól… Valamivel később egy képet mutatott. Egy budai ház képét.
– Látod, itt találtam lakást a számunkra. Ugye szép hely? Ez a három ablak lesz a miénk, ez itt az emeleten.
Hideg, esős késő őszi napon nézték meg ezt a lakást. A házmesterné odaadta nekik a kulcsot. Ketten mentek fel a kifagyott, üres szobákba. Hidegebb volt bent, mint kinn az utcán. Márta selyem sálját összehúzta a nyakán, köhintett egyet-kettőt, s ujjaival a nyakát tapogatta. Gyakran fájt a torka. Ilyenkor piros volt mindig az arca, a szeme mélyebbre ült, forró volt és lágy a keze érintése. Barabás szokása szerint két
