RYLEE
– jelen –
Maldív-szigetek
– Nem vársz meg mégis? Hamar kicsekkolok – mondta Hayden, amikor megálltunk a motorcsónak előtt és összefontam a karomat.
A szél belekapott a hajamba, és Hayden odanyúlt, hogy kisimítson egy tincset az arcomból. A keze lágyan érintette a bőrömet, és alig érezhetően megcirógatott. Egy röpke pillanat volt ez, mégis egymásba gabalyodott a tekintetünk. Hayden pupillája tág volt, a barna szeme szinte feketén nyelt el, és olyan volt, akár az éjjeli égbolt. Mintha felvillant volna benne pár érzés, talán az aggodalom vagy a remény… nem tudtam megfejteni, ahogy nem is bírtam állni a tekintetét, ezért lehajtottam a fejem és bontottam a szemkontaktust.
– Jó lesz most egy kis magány – mondtam neki, mire az állam alá nyúlt és megemelte, hogy megint a szemembe nézhes
