Amíg a szerelem el nem választ

RYLEE Évekkel ezelőtt Las Vegas Megszokhattam volna, hogy ebben a városban állandóan pörög az élet, és minden pillanat a szórakozásról szól, hiszen ebbe születtem bele. Apám négy kaszinót üzemeltetett Las Vegas szívében, a híres Fremont Streeten, amellett, hogy sztárokat szerződtetett le mindenféle koncertre a városban a rendezvényszervező cégén keresztül. De most képtelen voltam átadni magam a hangulatnak és felhőtlenül szórakozni, bár azért mindent elkövettem, hogy a rosszkedvemből a meghívottak semmit se vegyenek észre, elvégre a szüleim házában voltunk, és én voltam az egyik vendéglátó. Alig volt hátra tíz perc éjfélig, és én azzal foglalkoztam, hogy minden pohárba pezsgőt töltsek, ami előttem volt. Aztán egy pillanatra megálltam és a távolba meredt a tekintetem. A belváros fényei látszódtak a háttérben, amelyek most mintha jobban vibráltak volna az éjszakában. Nappal még szebb kilátás nyílt a tájra, amikor a hegyek is kirajzolódtak a háttérben, de most elnyelte őket a sötétség. A hangfalakból dübörgött a zene, és távolabb, a hatalmas teraszon az összes barátom javában táncolt a kíméletlen ütemre, amit a dj diktált a hangfalakon keresztül. Mindenki a medence körül mozgott, ami mellett, egy alacsonyabb területen, ahol egyébként sütögetni szoktunk, a dj-pult kapott helyett. Az oázisszerű, buja növényzettel teleültetett kertet halvány fényű lámpák világították meg. Apámék máshol várták az újév beköszöntét, és mivel már huszonkét éves voltam, megengedték, hogy felnőtt felügyelete nélkül élvezzük a szórakozást. Az eltelt évek alatt minden bizonnyal kiérdemeltem ezt a bizalmat, hiszen az öcsémmel ellentétben én sokkal felelősségteljesebben viselkedtem. És gondolom, nekik is jobb volt nélkülünk, a saját maguk társaságában elütni az időt. – Connor! – kiabáltam az öcsémnek, aki épp akkor lépett ki a teraszra, és megindult a táncoló emberek felé. Ahogy láttam a mozgásán, már nem volt józan, de ezúttal megfogadtam, hogy nem teszek rá megjegyzést és a viselkedésére sem. Soha nem tudta tartani a mértéket, ha italról volt szó, és túl fiatalnak tarottam őt ahhoz, hogy húszévesen ennyire eleressze magát, amit gyakran szóvá is tettem neki. Nem is tudom, hogy nem bukott még le sehol, tekintve, hogy nem érte el a legális korhatárt… – Mi van? – lépett oda hozzám kelletlenül, és nem is próbált meg kedvesnek mutatkozni. Ránéztem az egyébként helyes arcára, ami most eltorzult a flegma arckifejezésétől, és a szemem forgattam. Nagyon szerettem őt, és dühített, hogy a szüleink ennyire nem figyeltek oda rá. Velem sokkal szigorúbbak voltak, amikor ilyen idős voltam, ezért én voltam most az, aki helyettük aggódott Connorért, akárhányszor későn ért haza egy buliból. – Hozz még pezsgőt a hűtőből, kérlek! – mondtam neki. – Ez nem lesz elég – emeltem fel az utolsó üveget, amiből töltöttem a poharakba, miközben sorra vették el a tálcáról a teli poharakat a többiek. – Mondtam neked, hogy szükség lesz azokra a pincérekre – elégedetlenkedett. – Nem értem, hogy miért jó ez neked, hogy te ugrálsz itt körbe mindenkit. Letettem az asztalra a pezsgősüveget, és mérgesen néztem rá. Valójában nem kellett körbeugrálnom senkit, mert anyám mindent úgy intézett, hogy mire ideérnek a vendégek, roskadásig megpakolt kínálópult várja őket a teraszon és bent a házban is. Mindenki kedvére ehetett, ihatott, mint egy svédasztalos étteremben. De a pezsgő, ugye, nem töltötte ki magát… – Nem azt kértem tőled, hogy oktass ki, hanem hogy segíts nekem! – Pont ez a bajom – mérgelődött, de aztán elindult az ajtó felé. Gyorsan magamhoz kaptam az üres üvegeket és mentem én is utána, de ahogy beléptem a nappaliba, ami szintén tele volt emberekkel, és próbáltam kikerülni őket, hogy elérjek a konyháig a kezemben a sok üveggel, megláttam Connort, hogy leragadt a haverjainál, akik épp hangosan nevettek valamin. Mérgemben odaléptem hozzájuk, de amint észrevett, leeresztette a vállát és úgy mondta. – Ry, ne baszakodj velem! – nyögte, mire minden haverja rám nézett, köztük a szomszéd srác, Hayden is, aki keresztbe fonta a karját maga előtt és félmosolyra húzta a száját. Majd megelőzve engem így szólt: – Velem annál inkább. Mindenki felnyerített mellette, és Connor kinyújtotta a tenyerét, hogy belecsapjon, amit nem is mulasztott el megtenni. Igazán büszke volt magára ezért a beszólásért. Connorhoz léptem, és a kezébe nyomtam az összes üres üveget, amit tartottam, majd elengedtem, és az sem érdekelt, ha közben leesik az összes és szétrobban a padlón, mert dühömben legszívesebben a földhöz vágtam volna mindet. Annyira elegem volt már abból, hogy folyamatosan a haveri köre céltáblájának a kellős közepén álltam, ha sértő szavakkal kezdtek dobálózni, de bizonyára élvezték a velem vívott szócsatákat, mert sosem hagytam magam. – Vidd be a konyhába és bonts fel még két pezsgőt! – mondtam öcsémnek, majd Hayden felé fordultam. – Ami pedig a baszakodást illeti – kezdtem bele, és végigmértem a tekintetemmel –, nagy sajnálatodra kisfiúkkal nem játszom – vetettem oda, és gyorsan hátat fordítottam neki, hogy bemenjek a konyhába. Ahogy Haydent ismertem, bizonyára lett volna erre is válasza, amit nem akartam megvárni. Annak ellenére, hogy menekültem, elmosolyodtam, amikor meghallottam, hogy kinevetik a haverjai, és győzelemként könyveltem el a történteket. Egek, de jólesett! – sóhajtottam magamban. Eddig sosem tudtam neki megfelelően visszavágni, de ez egyszer felvettem a kesztyűt és oda mértem ütést, ahol nem számított rá. Igaz, csak egy évvel volt fiatalabb nálam, mégis sikerült felnagyítanom ezt a korkülönbséget, és ezáltal lekicsinyíteni őt a megjegyzésemmel. Megkaptam a két üveg pezsgőt, amit öcsém duzzogva a pultra csapott, majd elindultam vele kifelé. Nem mertem Hayden felé nézni, de végig magamon éreztem a tekintetét. Igyekeztem a lépéseimre koncentrálni és arra, hogy mihamarabb kint legyek, és újra fellélegezhessek. Hayden tekintetétől akkor is kicsire zsugorodik bárki gyomra, ha épp nem gyilkos pillantásokkal méregeti az embert, mint most engem, hanem csak szimplán ránéz valakire. Hihetetlenül erős kisugárzása volt, és pontosan tudta, hogy milyen adottságokkal bír. Nem volt olyan barátnőm, aki ne lett volna fülig belezúgva, és ha nem ismertem volna őt ennyire, talán még én is álmodoztam volna róla. De tett róla, hogy eszembe se jusson ez. Tudtam, hogy mennyire undok, és már megszoktam, hogy a közömbösség a legalapvetőbb jellemvonása. Úgy gondoltam, képtelen jól érezni magát azon kívül, hogy örömét leli mások szekírozásában, amit nem egyszer a saját bőrömön tapasztaltam. A fürkésző tekintete és a pimasz mosolya csak katasztrófát eredményezett. – Nem láttad Ethant? – kérdezte tőlem Kimberly, az egyik legjobb barátnőm, ahogy mellém lépett, épp akkor, amikor az asztalon maradt üres poharakat is megtöltöttem pezsgővel. Így aki még nem vett, az most meg is rohamozta az asztalt, hogy magához vegyen egyet a gyöngyöző italból. – Nem – válaszoltam gyorsan, és a kezébe nyomtam egy pohár pezsgőt. – Bent nem volt – mondtam neki tájékoztatásul, mert a nappaliból kivonuló embereket pásztázta a tekintetével. – Kár – sóhajtotta. – Vele akartam elsőként koccintani éjfél után. – Gyere! – fogtam meg a kezét, és húzni kezdtem a többi barátnőm felé, akik a medence szélénél álltak. – Ha akar, megtalál – mosolyogtam rá, mire halkulni kezdett a zene, és a dj, akit apám intézett, elkezdte a visszaszámolást a mikrofonba. Mire a barátnőimhez értünk, már nyolcnál tartott, és erősen rámarkoltam a kezemben lévő kecses pohárra. Aztán abban a pillanatban, amikor elértünk a visszaszámolásban az egyhez, és nagy levegőt véve a magasba emeltem a poharamat, hogy behunyt szemmel kívánjak magamnak egy normális pasit és egy szebb jövőt, hátulról valaki megragadta a kezemet, hogy megpördítsen, és mire felfogtam, hogy mi történik velem, már hátra is döntött, és fölém hajolt. Hayden – mondtam ki magamban a nevét, miközben belém szorult a levegő. Te szent isten! Teljesen váratlanul ért, ahogy lerohant. El akartam tolni magamtól, a mellkasának nyomtam a kezem, de nem engedett el, és ahogy a szememről a számra esett a pillantása, közeledni kezdett felém. El akartam fordítani a fejem, de vagy én voltam túl lassú, vagy ő túl gyors, mert pillanatokon belül eltüntette a távolságot kettőnk között, és éreztem a száját rányomódni az enyémre. Minden tolakodó és határozott mozdulata ellenére gyengédnek hatott az érintése, majd ahogy a nyelve végigsiklott az ajkamon, úgy éreztem, engedelmeskednem kell neki, és visszacsókoltam őt. Nem akartam, de ahogy felnyögtem a testemen végigszáguldó érzéstől, résnyire nyílt az ajkam, és hagytam, hogy ledöntse minden ellenállásom. A nyelve utat talált a számba, és hiába tudtam, hogy nem illünk egymáshoz, ebben a pillanatban a közelsége elhomályosította a gondolataimat, és el is felejtettem a kettőnk közötti különbségeket. Elérte, hogy ne legyen ebben a pillanatban más, csak mi ketten. Kapaszkodtam a nyakába, ahogy elmélyítette a csókot, és egyre inkább azt éreztem, hogy nem akarok kiszakadni a karjaiból. Szorosan a nyaka köré fontam a karomat, és úgy viszonoztam a csókját, hogy levegőt is elfelejtettem venni. A forró ajka szinte égetett, és fájdalmasan jólesett érezni őt. A háttérben tűzijátékok robbantak, mindenki hangos éljenzéssel köszöntötte az újévet, én pedig beleszédültem a csókba. Ahogy elváltunk egymástól, az égető tekintete fogva tartotta az enyémet, és mindketten kapkodtuk a levegőt. Aztán szóra nyílt a szája… amivel sikerült tönkretennie mindent. – Most mondd, hogy kisfiú vagyok! – mondta egy elégedett félmosollyal kísérve. Az előbbi vibrálás, ami a hatalmába kerített és kellemes érzéssel töltött fel, egy pillanat alatt átváltozott bennem haraggá. Ezzel az egy mondattal keserűvé tett mindent, aminek az előbb olyan mámoros íze volt! Megint csapdába csalt, és csak szórakozott velem! – tudatosítottam magamban, miközben még mindig a víztükör felé döntött. Dühömben akkora pofont adtam neki, hogy azonnal belezsibbadt a tenyerem, de a lendület miatt elvesztettem az egyensúlyomat, és mivel elengedett, kapálózva beleestem a medencébe. Az utolsó pillanatban még kétségbeesetten ragadtam meg Hayden zakóját, így őt is rántottam magammal. Ahogy feljöttem a víz alól, rögtön keresni kezdtem a tekintetemmel. Biz’ isten, meg akartam fojtani! Bár a víz kellemes hőfokú volt, nekem mégis úgy remegett minden porcikám, mintha fáznék benne. Hayden is felbukott a víz alól, tőlem alig fél méterre, és az arcára ezernyi fény tükröződött vissza a víztükör felszínéről. Elakadt a szavam a látványtól, hogy mennyire jóképű és mennyi érzés suhant át az arcán. Úgy tűnt, mintha őt is meglepte volna az előbbi vágy, ami bekebelezett minket. Aztán mégis megkeményítette a vonásait, és ismét gúnyos mosolyra húzta a száját. Elégtételt vett hát azért, hogy percekkel ezelőtt többek füle hallatára megaláztam. – Soha nem bocsátom meg ezt neked! – kiáltottam felé, és nem azért, mert tönkretette a ruhámat vagy a sminkemet és a hajamat. Nem. Csakis azért, mert megmutatta nekem, hogy milyen játszi könnyedséggel képes lángra lobbantani bennem mindent. Mert ez a csók nem hasonlított egyetlen más csókhoz sem. És nem tetszett, ahogy reagáltam rá. – Ahogy elfelejteni se fogod! – kontrázott rá, majd a medence széléhez nyúlt, és miután kitolta magát karból, kimászott és úgy hagyott ott, hogy hátra sem nézett. Elhúztam a számat, és én is a medence széléhez úsztam. Jól indult az évem! – bosszankodtam magamban. Ennyit arról, hogy az újévi kívánságok teljesülnek!