EGY ASSZONY INTEGET
Kora reggel három autóbusz indul a faluból, egy a bauxitbányához, egy a város piacterére, egy pedig, ha idejében érkezik, közvetlen utánuk, a fővárosba. Ez utóbbit távolsági busznak hívják, joggal, mert az utazási idő odáig jó három óra.
Az első kettő megtelt egészen, de kísérő nem maradt utánuk. A harmadikra egyetlen utas szállt fel, ám annak volt kísérője. Teréz feladogatta férje csomagjait, a biztonság kedvéért utána is kiáltott, mielőtt bezárult az ajtó.
– Ne feledd: a hátizsák, a kosár meg a szatyor.
Azután már csak integethetett, azt is hiába, mert a deres ablakok elfedték őket egymás elől. Az autóbusz hátsó vörös fényei elúsztak arrafelé, amerre hajnalodott. Nem vörösen, hanem narancsszínben, amilyenek a csikorgó téli hajnalok.
Jajgatott a hó Teréz lába alat
