DRÁGA KAROLÁM!
Nem írok memoárt, vedd tudomásul! Köszönöm az ötleteidet, és hogy ez meg ez jutott az eszedbe. Tartsd meg magadnak, és írd meg te, ha annyira odavagy érte. Részemről, amit szíves segítségeddel feljegyeztünk, azt is dobtam a fenébe. Adtam neked fél évet, hogy kedves ausztrál barátnődet meglátogasd, sőt meglakd egyik nyarat a másikba kötve. – Megjegyzem, hogy itt is valóságos nyár van, ilyen januárt még nem értél Budapesten, de a meteorológusok sem. – Ne akarj hát onnét is irányítani minden lépésemben, úgy, mint harminc esztendőn át. Gyönyörű nagy szelek fújnak. Ilyen tiszta rég nem volt Budapest levegője. Hatalmas lélegzeteket veszek, és eltölt a szabadságérzet, ami nincs tiszta levegő nélkül, mint ahogy boldog ország sincsen.
Karolina, kedves, hát nem volt elég fél emberél
