PALACSINTA APRÓBAN
Hej, de szép volt a Huszárszkyék unokahúga. Istenem, de szép volt! Ha belépett a kapun, a házmester megemelte tányérsapkáját. Ezt a tiszteletet rajta kívül csupán a ház gondnokának adta meg, aki azonkívül neves ügyvéd volt, továbbá a bírósági elnöknek. A viceházmesterné kezében megállt a seprű, és több ízben kijelentette a ház egyszerűbb lakóinak, hogy ilyen szépség csak a mozikban látható, ám az mind hamisítvány. Ilyen csak egy van a való életben. Maga a bírósági elnök is rendszeresen megemelte keménykalapját, ha összetalálkoztak, pedig nem volt ismeretségben vele, csak amikor először meglátta a lépcsőházban, ámulatában a méltóságos úr önkéntelen a kalapjához nyúlt, és akkor már nem visszakozhatott. A lány meg kedvesen elfogadta a köszönést.
Ő nem lakott a mi házunkba
