SVÁJCI REJTELMEK
Míg jól bírtam erővel-egészséggel, minden harmadik (valutás) esztendőben elindultam nyugat felé öregedő kocsimmal. Ritkán volt kitűzött úti célom, csellengtem csak az utakon. Ismerőseim alig akadnak külföldön, nem vonzottak túlzottan a keresett turistacélpontok, sem múzeumok, sem műemlékek, de elbűvöltek Európa gyönyörű tájai. Szerettem a városok utcáit, a falvakat is. Szóba elegyedtem az emberekkel, ha nem gátoltak végképp nyelvi nehézségeim. Egyedül utaztam, szívesen vettem fel autóstoposokat, és társaságuk rendszerint nyereség volt a számomra. Vendéglői ebédre nem költöttem, de kávézókban elüldögéltem órák hosszat.
Svájcban gyakran megfordultam, mert könnyű volt útba ejteni, gyönyörű tájakkal ékes ország, városaiban van valami megnyerő szolid méltóság.
Éppen tíz évve
