8
Míg Márti ismerkedett az orvosokkal, addig Szabolcsi a kombinátban a vezérigazgatóval, Abdel Abu Ahmarral beszélgetett. Ahmar negyvenéves, középtermetű volt, sűrű, göndör haját rövidre vágatta, tömött fekete bajusza rásimult felső ajkára. A második emeleti elegánsan berendezett irodából pompás kilátás nyílt az öbölre, az ott horgonyzó, olajat, cseppfolyósított földgázt szállító tankhajókra, a kikötőbe vezető ezüstösen kígyózó csővezetékekre. Ahmar törve, de érthetően beszélt magyarul, oroszul valamivel jobban. A hatalmas mahagónifából készült íróasztala mögött ült, onnan nézett az asztal előtt ülő Szabolcsira. A mérnök előtt egy vékony jegyzetfüzet volt kinyitva. Ahmar fogsora, mikor beszélt, vagy a szavakat kereste, vakítón villogott.
– Nos, én önt ismerem, olvastam mindent, amit küld
