9.
Gordon a villa teraszán ült, és a nap vörös korongját nézte. Hamarosan belezuhan a tengerbe, s egyik pillanatról a másikra éjszaka lesz, igazi afrikai éjszaka. Jeget tett a szódás whiskyjébe, és Weberre pillantott.
– Töltsön magának, Mike – mondta –, ott van a jég, a szódavíz.
Weber ügyes mozdulatokkal kiszolgálta magát, ivott a jéghideg italból, tekintetét végigfuttatta a vörösen izzó horizonton, aztán Gordonra emelte.
– Maga romantikus, Clark? – kérdezte, és hátát kicsit meghajlítva előredőlt.
– Miért gondolja, hogy az vagyok?
– Az imént, ahogy a tengert nézte, szinte átszellemült az arca.
– Szeretem nézni a tengert. És a szép csendes alkonyt is. De hát az ördögbe is, maga jól tudja, Mike, hogy ebben az átkozott szolgálatban a romantikus érzéseket már régen kiölték az emberből.
