29.
Szabolcsi egyre idegesebben nézte az óráját. Fél három már öt perccel elmúlt, és Fadihának se híre, se hamva. Pedig nagyon számított a lány őszinte „vallomására”. Úgy látta, és az érzése is az volt, hogy Fadiha megrendült, és segíteni akar neki, de valakitől engedélyt kell kérnie arra, hogy elmondhassa mindazt, amit tud. De miért nem jön? Fadiha sosem volt pontatlan. Munkáját mindig a legtisztességesebben végezte el, lelkiismeretes és kötelességtudó. Nem érti. Telefonon felhívta a kombinát portáját, megkérdezte, hogy Fadiha benn van-e még az irodájában. Már elment, mondta a portás, egészen pontosan tizenhárom óra öt perckor lépett ki a kapun. Szabolcsi letette a kagylót. Abban biztos volt, hogy nem haza ment, hanem valakivel találkozik. De kivel? Ezt kéne tudnia. Igen, jó volna, nagyo
