30.
Márti egész éjjel jószerint nem aludt, pedig nagyon szerette volna kipihenni magát, szerette volna elfelejteni ennek a pénteki napnak az eseményeit, de amikor egy-egy pillanatra elszunnyadt, iszonyú álmok gyötörték, minden álomképen Andreát látta, aki szenvedő arccal nézett rá, tekintetében nem szomorúság pislákolt, hanem azelőtt soha nem látott gyűlölet parázslott. Hallani vélte Andrea vádló hangját: „Te vagy a bűnös, neked köszönhetem nyomorúságomat.” Nem, nem – tiltakozott gondolatban, mert bármennyire is erőlködött, hang nem jött ki a torkán. Teste átizzadt, hálóingéből szinte ki lehetett volna facsarni a pamutba szívódott izzadságot. Felült, nem kattintotta fel az éjjeliszekrényen álló olvasólámpát, szemét szoktatta a sötétséghez. A légkondicionáló készülék halkan zümmögött, a má
