61.Éjszaka szeretkezünk, először azóta, hogy kiszabadultam. Vagy ahogy megegyeztünk benne, most először, pont. Levetkőzve egymásnak, minden értelemben, álságaink jelmeze nélkül.
Megcsókolja a forradásaimat, a három vékony vörös csíkot a bal alkaromon. Az ápolónő a Greenridge-ben azt mondta, hogy idővel elhalványulnak. Remélem, nem fognak. Büszke vagyok rájuk.
Utána végtelen gyengédséggel belém hatol, egyik tenyerébe fogva a tarkómat, hogy a szemembe nézhessen.
Riasztó, hogy valaki ennyire közelről figyel. Próbálok elrejtőzni Patrick elől, visszaparancsolni a pánikot. Azokra az alkalmakra gondolok, amikor idegenekkel feküdtem le, valaki mást képzelve a helyükre. Néha színleltem a gyönyört, néha csak magamnak játszottam el, hogy színlelek, de minden alkalommal szerepeltem.
Rájövök, hogy
