ELŐSZÓ
ELŐSZÓTávozásuk napján a vendégeket arra kérik, hogy délre tegyék szabaddá a szobájukat.
Tizenegy órára a Lexington Hotel ötödik emelete csaknem teljesen kiürült. Ez itt Manhattan közepe, ahol még a turisták ütemterve is tele van zsúfolva galériákkal, nagyáruházakkal és látnivalókkal. Aki netán elaludt, azt is felveri a takarítók zsibongása, akik spanyolul karattyolnak, miközben a szobák és a lift melletti mosoda között jönnek-mennek, felkészítve az emeletet a délutáni újabb szökőárra.
A folyosón hagyott reggelizőtálcák mutatják, melyik szobában kell még takarítani.
A Terasz lakosztály ajtaja előtt nincsen tálca.
A szálloda minden reggel egy összehajtott New York Timesszal kedveskedik a vendégeinek.
A Terasz lakosztályban nem kértek a kedvességből. Az újság érintetlenül hever a lábtörlőn. Fölötte KÉREM, NE ZAVARJANAK! tábla lóg a kilincsen.
Consuela Alvarez a végére hagyja a Terasz lakosztályt, de amikor nem marad több szoba, nem halogathatja tovább. Az arca megrándul, amikor fájdalom nyilall a derekába – ma délelőtt már áthúzott tizenkét ágyat és kisúrolt tizenkét zuhanyzófülkét –, miközben kopogtat az ajtón a belépőkártyájával. – Takarítás! – kiáltja, és várja, hogy válaszoljanak.
Nem válaszolnak.
Belép. Az első, amit észrevesz, a hideg. Jeges huzat árad be a függönyök között. Consuela rosszallóan csettint, az ablakhoz megy, és megrántja a zsinórt. Szürke fény önti el a szobát.
Kész kupleráj van. Consuela kissé tüntetően becsapja az ablakot.
Az ágyban fekvő ember nem mozdul.
– Kérem… Fel kell kelnie! – mondja félszegen Consuela.
A lepedőt felhúzták az arcra. Rásimították a testre, hogy kirajzolódjanak a körvonalai, mintha hó lepte volna be.
Ahogy nézi a rendetlenséget – egy felborult lámpa, egy törött borosüveg –, Consuelának váratlanul rossz előérzete támad. Tavaly volt egy öngyilkosság az első emeleten. Csúnya ügy. Egy fiú túladagolta magát a fürdőszobában, ráadásul telt ház volt a szállodában. Ötre ki kellett takarítaniuk és elő kellett készíteniük a szobát a következő vendégnek.
Most, hogy ismét körbenéz, több dolog is van a Terasz lakosztályban, ami szokatlan, sőt különös. Ki fekszik le úgy, hogy üvegcserepet hagy a szőnyegen, amibe beleléphet másnap? Ki alszik úgy, hogy a fejére húzza a lepedőt? Consuela sok hotelszobát látott már, és ez a jelenet valahogy természetellenesnek tűnt.
Sőt, megrendezettnek.
Consuela keresztet vet. Idegesen ráteszi a kezét a lepedőre, közel ahhoz a ponthoz, ahol a vállnak kell lennie, és megrázza.
Ott, ahol a keze lenyomta a lepedőt, piros virág nyílik a fehér vásznon.
Consuela most már tudja, hogy baj van, nagyon nagy baj. Ismét megérinti az ágyat, ezúttal csak egy ujjal, mire a lepedőn úgy göngyölődik ki egy vörös szirom, ahogy a tinta fut szét az itatóson.
Consuela összeszedi a bátorságát, és a bal kezével lerántja a lepedőt.
Még fel sem fogta, mit lát, de a jobbja máris a homlokához nyúl, hogy ismét keresztet vessen. Ám a kéz nem fejezi be a mozdulatot. Reszketve tapad a szájára, hogy elfojtsa a sikolyt.
ELSŐ
RÉSZ(ÖT NAPPAL KORÁBBAN)
