35.Közvetlenül déli tizenkettő előtt jutok vissza a lakásba. A szemem szúr, a szám íze olyan, mint azé a cuccé, amibe a virágkötözők tűzdelik bele a virágokat. Belépek, és megtorpanok, mert nem hiszek a szememnek.
A lakás egyetlen éjszaka alatt átváltozott. A falak gyöngéd krémszínűek. Az állatkoponyák és a zsibvásári kiegészítők eltűntek. Svéd bútorok, kanadai West Elm díványok, tarka török kelimszőnyegek vannak a helyükön. A gitárt és az erősítőt elvitték; a drága Sonos hangszórókból komolyzene susog. A rockposztereket fakeretes nyomatok váltották fel. Egy kisasztal üveglapján albumok állnak Georgia O’Keeffe-ről és Toulouse–Lautrecről.
Mintegy varázsütésre a kígyó is átváltozott teknőcmintás macskává, amely lustán figyel a díványról.
– Augustának hívják – mondja Kathryn, aki arra jön
