40.BELSŐ. ALAGSORI BÁR – ÉJSZAKA
Patrick és én visszatértünk ugyanabba a gyertyafényes bárba, ahol az első estén voltunk. A második palack bornál tartunk.
ÉN
Stellát is?
PATRICK
Szerettem. Elvégre négy évig voltunk házasok. De most… nem vagyok szomorú, hogy meghalt. Nem helyes ilyet mondani, ugye? Pedig igaz. Mert ha nem halt volna meg, most nem lennék itt veled.
ÉN
Nem is szoktál azon gondolkozni, hogy ki ölte meg?
PATRICK
Örökké ez jár a fejemben. De amilyen impotens a rendőrség, kétlem, hogy valaha is megtudnánk.
Elővesz egy dobozt – keskeny téglalap –, és az asztalra helyezi.
PATRICK
Nyisd ki!
Kinyitom. Ékszer van benne: egy csodás, bonyolult, ezüst nyakperec.
ÉN
Gyönyörű!
Valami eszembe jut.
ÉN
Az övé volt?
PATRICK
Viselte néha. De most már a tiéd. Tedd fel!
ÉN
D
