16.A szobát megtölti a napfény. A padlón fekszünk, a mennyezetet bámuljuk. Nyolcan vagyunk, tengericsillag-mintában, a fejünk majdnem összeér.
– Ez egy nagyon régi improvizációs játék – hallom balról Paul hangját. – Az a neve, hogy A Mese Meséli Magát. Verni fogjuk az ütemet a padlón, és ahányszor ütünk egyet, mindannyiszor egy-egy új szóval egészítjük ki a mesét.
– Miről szól a mese? – kérdezi valaki.
– Nem tudom. Ez a lényeg. Senki sem tudja. A mese már megvan. Nekünk annyi a dolgunk, hogy szabadon engedjük.
Az utóbbi időben nehezedtek a gyakorlatok. Paul utasítására egész napokat csináltunk végig úgy, hogy nem a nevükön neveztük a tárgyakat, csak hogy megtudjuk, milyen érzés. Még hóbortosabb szerepeket rögtönöztetett velünk – egy ügynököt, a bőröndjében zsiráfgyapjúból kötött pulóve
