101.Émelygek. Milyen ostoba voltam! Azt hittem, Patrick azért hoz ide, hogy megkérje a kezemet. Holott azért hozott, hogy öljek.
– Nem bírom, Patrick! – ismételem.
Ám egy parányi, szörnyű részem halkan máris azt gondolja: tényleg nem?
– Dehogynem bírod, szerelmem. Meg tudod tenni. Tudom én, mire vagy képes. – A hangja mély, halk, delejes. – Figyeltelek. Próbára tettelek.
– Patrick… Időre van szükségem, hogy átgondolhassam. Kérlek!
Egy darabig töpreng, aztán a lányhoz fordul, és mond neki valamit franciául. A rémült szempár kikerekedik. A lány kétségbeesetten bólogat.
– Helyes. – Patrick kést húz elő, és elvágja a pányvát, amely a falhoz béklyózta a lányt, akinek így már csak a keze van megkötve. Utána a földre teszi a kést, félméternyire Rose-tól.
– Most közöltem vele, hogy ha élve
