Éljünk!A torkában dobogott a szíve, amikor a műsor után Rafael mosolyogva odament hozzá, és ismét meghívta magukhoz.
Anna rám nézett, kicsit gondolkodott, majd igent mondott. Rafael felajánlotta, hogy eljön érte a kollégiumba, és elkíséri a Berjozovaja Roscsára, merthogy ott volt a tanárképző főiskola kollégiuma.
Este Anna sokáig nem tudott elaludni. A szekrényben egér motoszkált, de ezt szinte meg sem hallotta most: a szíve hangosabban vert. Mi lesz, mi lesz? Beáll ő is a sorba? Mégsem lesz elég ereje, nem lesz elég kitartása?
De miért is kellene kitartani, erősnek lenni? Mégis minek a nevében? Nem emlékezett már. Csak azt tudta egész lényével, hogy az érzés, ami most teljesen betölti, az jó, az szép és tiszta.
Arra gondolt, hogy eddig egyetlen percet sem volt jelen Voronyezsben, mert
