Szépség és ijedtségEgy szikrázóan derűs, téli napon Anna magányos sétára indult a városba. Szinte szomjazott a voronyezsi egyhangúságban valami szépre. Rendszerint szórakozott volt, és a gondolataiba merülve járt-kelt a világban, így sokszor észre sem vette, hogy mi veszi körül. Sok rossz érzéstől megvédte ez, viszont gyakran nem látta így azt a keveset sem, ami valóban gyönyörű volt.
Ezen a napon valahogy másképp volt minden. Már amikor felébredt, teljesen jelen volt az életében, és nagyon vágyott arra, hogy valami szép feltöltse a lelkét; ezért aztán fel is fedezett sok csodát. Behavazott faágakat, csillámló havat, vakítóan fénylő jégcsapokat, a hóban játszó verebeket…
Mit is jelent a szépség? Mitől tetszik valami „érdek nélkül”? Hogy értette ezt Kant? Anna azon gondolkodott, hogy amit
