Közösség és egyéniségEgy olyan országban, ahol a közösség kultusza mindenekfeletti, egyéniségeknek nincs helye. Egy atomizálódó, egoizmusra épülő társadalomban viszont nincsenek igazi közösségek. Mint annyi más ellentétpár, az emberiség történelmének folyamán e két véglet váltakozása is kirajzolható: az ősközösségtől a görög-római kultúra fénykoráig, a kereszténység térhódításától a reneszánszig, a romantikától az ipari társadalmak kialakulásáig, és végül az októberi forradalomtól a századvég egoizmusáig és a vallásosság újjáéledéséig nyomon követhető a szabad egyéniség és a tudatos önátadás, önfeláldozás eszméjének párharca. Amikor az egyéniség ideiglenesen győzelmet arat, addig marad hatalmon, amíg el nem veszíti minden erkölcsi alapját, és ki nem termeli az élvhajhász, önző emberek soka
