HáziállatainkBármennyire is kitisztítottuk a kis éjjeliszekrényeket, a tumbocskákat, akárhogy igyekeztünk tisztaságot tartani a szobában, a kollégiumban őshonos csótányokat nem lehetett távol tartani semmitől. Megmászták a ruhákat, az edényeket, az otthonról hozott fűszeres zacskókba lyukakat haraptak, mindenütt szertehagyva fekete ürüléküket. Nem akármilyen csótányok voltak ezek: akadt közöttük két és fél, három centiméteres példány is, vörösesbarna, irtózatosan kemény hátú, rőt hasú, szívós bogarak; ha egyikükkel négyszemközt találtuk magunkat hirtelen, eleinte nem tudtuk visszafojtani a sikolyt, a mérhetetlen undor és félelem sikolyát. (Később, ahogy kiismertük őket, és különféle rafinált módokon meg tudtuk védeni a kényesebb holmijainkat, majdhogynem háziállatokká szelídültek.) A szobá
