Fel kéne világosítaniImre kijevi szobájában két egymásra erősített ágy alsó részén volt a fiú birodalma. Az egyik oldalról a fal, a másikról összeeszkábált könyvespolc takarta a kis kuckót, ami telis-tele volt aggasztva fényképekkel: Anna képeivel. Korábban csak egy fotó volt ott, Imre példaképének, egy neves súlyemelőnek a fotója, aki önmagunk legyőzésének szimbólumaként őrködött a fiú álmai felett. Most Anna fotói körbevették és elhalványították a Neves Súlyemelő képmását. – Látod, veled alszom és veled ébredek – mondta Imre a lánynak, mikor legutóbb ott járt. – Nem lehet gyenge az, aki ennyire szép!
Annában felmerült akkor, hogy lehet, ki kellene ezt kérnie magának, hogy nem lehet gyenge, csak azért mert szép, de akkor a szívébe nyilallt annak a napnak a sajgó emléke, amikor először ke
