Közel a végMár augusztus közepét írtuk, mindannyian egyre szomorúbban gondoltunk a rohamléptekkel közelgő elutazásra. A táborvezetők igazán megtettek mindent, hogy előkészítsenek minket az előttünk álló eseményekre és körülményekre. Ibolya és Laci arra hívta fel a figyelmünket, hogy a kollégiumban mindenféle betegséget összeszedhetünk, ha nem vigyázunk. Különösen fontos, hogy az edényeinket tisztán tartsuk, és hogy rendszeresen együnk. (Ők mindketten – huszonegy éves létükre – már komoly gyomorbetegséggel éltek együtt.) Ági, az orvostanhallgató javasolta, hogy otthonról mindig hozzunk magunknak steril injekciós tűt, fecskendőt és lidokaint – ha netán, például a fogorvosnál, fájdalomcsillapítás céljából szükségünk lenne rá –, mert itt egyes városokban még mindig nem általános az egyszer has
