A második napAnna gyűrött arccal ébredt a második voronyezsi napra. Nagyon lassan ment a beleereszkedés az itt és mostba. A napfényben táncoló porszemeket nézte a kopár szobában, amely akkora lehetett, mint a kijevi szobájuk, csak éppen három helyett négy ágy volt benne. De se az ágy, se a fal, sőt egyáltalán semmi nem volt még olyan állapotban sem, mint ott, és valamiféle, eddig soha nem érzett kilátástalanságot árasztott minden. Nem lesz semmi baj – mondta magának csökönyös elszántsággal. Valahogy majdcsak kibírom. Muszáj. Hiszen nekem még könnyű: nem vagyok egyedül. Imrére gondolt, s ettől a sivár szoba tele lett fénnyel és reménységgel. Hideg vízzel gyorsan lemosakodtak, és felfedezőútra indultak a városban Julcsival.
Az Engels utcában állt a kollégium, csak néhány lépésre attól a ház
