Csak egy tiszta emberAnna szinte elgyengült a váratlan könnyedségtől, amit ezekben a napokban érzett. Mintha mázsás súly zuhant volna le a válláról, úgy járt-kelt, hogy szinte lebegett a föld fölött.
– A sors igazságot szolgáltatott… Ez elégtétel a számodra, Anna? – kérdeztem tőle.
– Dehogyis… – felelte határozottan. – Csak valami elmondhatatlan megkönnyebbülés. Az önértékelésem már régóta nem ezen múlott, számomra nincs különösebb jelentősége annak, hogy így alakult. De az, hogy megszűnt ez a nyomás a szívemben, egészen felszabadító érzés!
Egy ideje már láttam én is rajta, hogy kiegyensúlyozottabb lett, ritkábban volt szomorú, és néha még dúdolgatott is magában. Dénes barátsága sokat segített neki, de az is, hogy egyre jobban eligazodott az emberi kapcsolatok terén, és egyre ügyesebben
