Lainey
Bajban vagyok.
– Ez annyira furcsa.
– Igen. Igazad van. Nagyon furcsa.
Dean és Jason a hátsó verandán ülnek egymás mellett a lépcsőn. A tóra néznek. Beszélgetnek. Egymás mellett, mint férfi a férfival, tanár a diákkal, a gyerekem apja a gyerekemmel.
– Annyira… kiábrándító.
– Tényleg?
– Aha.
– Hogyhogy?
Én a konyhaablakból leskelődöm és hallgatózom a résnyire nyitott ajtón át, mint egy terhes kukkoló.
– Maga a kedvenc tanárom…
– Ez sokat jelent nekem.
– Most pedig megtudom, hogy maga a pasi, aki… – Jay képtelen kimondani. Valószínűleg már a gondolattól is rosszul van. – Hogy maga és az anyukám…
– Jobb, ha nem gondolsz rá. Csak zárd ki!
– Napról napra egyre nagyobb a hasa, elég nehéz lenne nem gondolni a történtekre.
– Jogos.
Azt hiszem, jól kezeltem a helyzetet. Nyugo
