Ő is ugyanolyan, mint az összes többi nő.
Az, hogy pár napig meg tudta játszani a kedves lányt, aki élvezi a társaságomat, akit nem érdekelnek az anyagiak, még semmire sem garancia.
Mekkora baromság!
Baszki, jobb lesz ennek az egésznek, ami kettőnk között van, véget vetni. Az én hibám, hogy a farkammal gondolkoztam, nem pedig az agyammal. A szívem szó szerint sajog, ahogy közelebb lépek hozzá, és bár szeretném az érintését magamon érezni, karcsú karját a nyakam körül, de megállok előtte, összeszedem a bátorságomat és a szemébe nézek.
– Ádámék holnap reggel hazamennek, menj velük te is – mondom neki zordan. Nyitja a száját, hogy megszólaljon, amikor a hátam mögül Pamela hangja könyörgőn ejti ki a nevemet. Iszonyatosan felmegy bennem a pumpa, rohadtul elegem van belőlük. – Nem akarom itt
