– Valószínűleg felmondok – vonom meg a vállam.
Ha eladom a kocsimat, akkor hozzájutok annyi pénzhez, ami elég lesz ahhoz, hogy addig ki tudjam fizetni a borsos lakbért, amíg nem találok másik munkát. Vagy visszaköltözöm a szüleimhez, anya úgyis mindig azzal nyaggat, hogy a nővérem virágboltjában kellene dolgoznom.
– Na, azt már nem! – háborodik fel Hanna. – Ő kért meg erre az egészre, hálásnak kellene lennie, nehogy emiatt felmondj! Szerintem hívjuk fel azt a Pityut – szól Kingának.
– Nem Péternek hívták? – kérdezem nevetve.
– Akkor őt.
– Nincs szükség semmilyen Pityura. Tudom, mi kell nekünk – áll fel Zsófi hirtelen.
A konyhába szalad, felveszi a cipőjét, majd a táskájából előhalássza a pénztárcáját.
– Nem akarok elmenni sehová – szívom be a levegőt.
Legszívesebben a paplan alá bú
