Muszáj lesz beszélnem Liával, mert nagyon úgy néz ki, nem tudom őt elfelejteni olyan könnyen, mint ahogy azt gondoltam.
Elhatározásomból Barabás zökkent ki.
– A nehezen megszerzett gyümölcs a legfinomabb – járatja fel-le a szemöldökét, mint valami perverz. Fogalmam sincs, Lia mi a fenét lát ebben a gyökérben.
Ég az öklöm, a kezem szinte remeg, hogy beverhessem az orrát. A józan eszem állít meg. A főnöke vagyok, ha a munkahelyén verem szét a pofáját, akkor simán feljelent, amiből hatalmas botrány kerekedne. Olivér már így is teljesen ki van bukva, amiért nem nyalom Barta Pál seggét, egy bírósági ügy nagyon nem hiányozna nekünk.
Ott hagyom hát a vadbarmot, mielőtt bármi olyat csinálnék, amiért valószínűleg rendőrt hívnának. A mellkasom úgy fáj, mintha valaki egy életlen kést szúrt volna
