Teljesen megfeledkezem a kezemben tartott tasakról, és arról is, hogy a jéghideg vízbe kezdem el beleszórni a tartalmát.
A faszomat!
Azonban még mindig nem tudom levenni a pillantásomat róla. A tenyerem izzadni kezd. Jézusom! El is felejtettem, hogy azon a részlegen, ahol most a lány dolgozik, ilyen rövid ruhát hordanak. Milyen isteni lába van! Csúcs, most már a körém kulcsolódó combjai is kísérteni fognak.
– Segítsek?
Észre sem vettem, hogy Lia már itt áll mellettem, és kedves vonásaival felém fordul.
Lenézek a kezemben tartogatott undorító löttyre, és megköszörülöm a torkomat.
– Ennyire szerencsétlenül festek? – kérdezem szenvtelenül.
Na, fasza. A lány közelében mindig egy hatalmas nagy címeres ökörnek tűnök. Mély lélegzetet veszek, hátha le tudom nyugtatni vadul verő pulzusomat.
