Alig várja, hogy megismerhessen? Csak nem?
– Anya, nem unod még ezeket a vakrandikat szervezni? – nyögök fel fáradtan.
A tököm tele van ezzel a nappal.
– Kedves lány, nem halsz bele, ha találkoztok.
Nem, nem halok, csak inkább dőlök bele egy késbe, mint hogy elmenjek. Az elmúlt években anyám a fejébe vette, hogy mindenképpen találnia kell nekem egy feleséget, és számára az teljesen lényegtelen, hogy én ezt akarom-e vagy sem. Eddig csendesen tűrtem, azt gondoltam, hogy egy idő után úgyis rájön, a magára erőltetett kerítőnő szerepe nem neki való.
De tévedtem.
Úgy látszik, sosem adja fel.
Anyámmal veszekedni olyan, mintha fejjel mennék a falnak. Bármilyen módszerrel is próbálkozom, anyám csakis abban hisz, amit ő jónak lát. Kiabálhatok vele, észérvekkel győzködhetem, csak az időmet és
