– Kornélia.
– Kornélia? Már most imádom őt! – sipítja az anyám. – Mindenképpen hozd el a húgod születésnapjára, hogy mi is megismerhessük!
Na, ez az, ami biztosan nem fog megtörténni.
Én és az asszisztensem? Nem egy kibaszott tündérmesében élünk, ahol a menő nagyfőnök beleszeret a kis szürke egérbe, aki a sztori végén gyönyörű rózsává változik. A valóság sokkal kiábrándítóbb. Vegyük például azt a Mr. Gray nevű pasast, nekem se korbácsom nincsen, se előre megírt szerződésem, titoktartással.
A való élet nem ennyire elbaszott.
– Nem fogom elvinni – mondom komolyan, mielőtt anyám abban kezdene el reménykedni, hogy a kitalált barátnőmmel fog süteményrecepteket cserélgetni.
– Nem érdekelnek a kifogásaid, ha nem hozod el, akkor a Zsuzsika lánya itt fog várni. Te döntesz.
Ismerem anyámat, é
