Felküzdöm magam a hegyen, miközben magamban elmotyogok néhány imát, hogy az autóm ne most mondja fel a szolgálatot.
Ez a kattogó hang normális, amit kiad?
A parkolóban hely után kutatva forgatom a fejemet, azonban a pácienseknek fenntartott részlegen kívül más szabad helyet nem találok.
Teszek még egy kört a sorok között, és akkor pillantom meg az egyetlen placcot, közvetlenül a hosszú, feketén csillogó, méregdrága autó mellett. Akaratlanul horkantok fel, pusztán a főnököm kocsijának látványától összeszorul a gyomrom.
A lehető legfigyelmesebben, lassan leparkolok, majd leállítom a motort. A hátsó ülésről magamhoz veszem a táskámat, a kávémat az egyik kezemben szorongatva próbálok kimászni az igen keskeny helyen. Már fél testemmel majdnem kint vagyok, amikor a műanyag pohár megbillen, a
