Esetleg elmehetett volna dolgozni is, ha annyira unatkozott, bár lehet, csak nekem vannak téves képzeteim ezzel kapcsolatban.
– Biztosan nem zavar? – puhatolózott a húgom, mint aki egy árva szavamat sem hiszi el.
Ismerem Lucát, fontos neki a családja, ha azt mondanám, hogy nem szeretném Pamelát látni, akkor nem hívná meg. De még azelőtt ismerte őt, hogy közöttünk bármi lett volna a lánnyal, így nem akarok a sebeit nyalogató önző testvér lenni.
Pamela az én bordáim közé taposott, nem a húgoméba.
– Nem zavar, Luca, rég volt.
Ezt a büszkeségemnek is megmondhatná valaki, mert évek elteltével is fáj, ami történt.
Luca hosszú sóhajával jelezte, hogy ezzel még nem mondott el mindent.
– Vőlegénye van, a nyár végén lesz az esküvőjük – mondta lassan, tartva a reakciómtól.
Egy másodperc erejé
