Elfehéredett ujjaimat lassan lefejtem az ajtóról, majd kelletlenül ugyan, de hátrébb lépek, hogy be tudjon jönni. Ahogy megindul, meggondolatlanul elé állok.
– Van paprikaspray-m – fenyegetem meg.
– Ezt igazán jó tudni.
– Csak a miheztartás végett mondtam – emelem fel védekezően a kezemet, majd becsukom az ajtót.
– Nem fogok magára támadni, ha erre gondol – néz rám lesajnálóan.
Mindenki jobban jár, ha én nem gondolok semmire, mert abból általában valami oltári nagy hülyeség sül ki. Nem is kell messzire menni kellő példát keresve. Mi lett a vége a tegnap esti elmélkedésemnek? Most itt állok a főnökömmel az apró konyhánk kellős közepén, és készülök eljátszani a barátnőjét.
Valószínűleg, amikor a jó döntésekért felelős gént osztották, én még mindig az ügyetlenségért álltam sorba. Ott vi
